Sziasztok! Ne ijedjetek meg a név miatt még mindig ÉN vagyok, csak más névvel :) Nos, először is szeretném nektek bemutatni az új társírómat Kingát, aki jövőhéttől Lora szemszögét fogja írni! Szeretnék neki gratulálni, remélem sikeres lesz az együtt működésünk. Most pedig itt lenne az első rész, ahogy ígértem. Igaz, nem sikerült túl hosszúra, de remélem tetszeni fog. Pipáljatok, kommenteljetek és iratkozzatok fel ha tetszett! Jó olvasgatást. Lia
- Akkor ezzel készen is lennénk. - huppantam le Lora mellé a nappali immár közepén elhelyezkedő kanapéra.
- Mielőtt ide költöztünk, mondhatták volna, hogy még ennyi gondunk lesz vele.
- Nyugi húgi, - nevettem - kibírtuk és szerintem tök otthonos lett.
- Ez a barackvirág szín nagyon hangulatossá teszi. – mondta, s tekintetével a frissen festett falat kémlelte.
- Igen szerintem is. - értettem vele egyet.
- Na, akkor most már összeüthetnél valami kaját, mert ÉHEN HALOK. - hangsúlyozta azt, hogy ÉHEN HALOK.
- Megyek már hölgyem. Ágyba parancsolja? - kérdeztem szarkasztikusan, de elnevettem magam.
- Igen, úgy hogy húzzál bele. - mondta, s közben keresztbe fonta maga előtt a karját, majd kinyújtotta rám a nyelvét.
Sajt tekercset csináltam kukorica salátával, mert ez tűnt a legegyszerűbbnek.
- Húgi, kész a kaja. - kiáltottam.
- Huh, már ideje volt, kezdtem szédülni. Mit csináltál?
- Sajt tekercs kukorica salival.
- Juj, az a kedvencem. - majd fogta és kiszedett magának egy jó nagy adagot.
Miután távozott én is tettem magamnak és leültem a laptopom elé. Evés közben meglátogattam a facebookomat. Láttam, hogy az osztálytársaink várják az új szemesztert, teljes gőzerővel készülnek az új gyakornoki állásukra. Mivel, rajtunk kívül csak fiúk voltak az osztályba, így ők megpróbáltak a lehető legjobb hotelekbe jelentkezni, mert ott sok "jó nő" van. Pff érett 23 éves férfiak. Kíváncsi lennék hányat NEM a farka irányít. Haha. Tovább görgetve láttam, hogy a magyarországi ismerőseim, barátaim is jól vannak. Fesztiváloznak, utazgatnak, szerelmeskednek, sőt van, aki már családot alapított. Hiányoznak azért, hisz ők voltak a gimis barátaim, de már megszoktam, hogy évente talán egyszer-kétszer látom őket, aki pedig fontos, azzal skypeon úgy is beszélek. Pár perc múlva villogni kezdtek a chat ablakaim, úgy hogy jól elütöttem az időt vele, de sajnos mennem kellett, mert várt a fodrászom. Év elején mindig megigazíttatom a hajamat. Gyorsan felkaptam a táskámat és a telefonomat, majd szóltam Lorának és indultam is. Bő 2 óra múlva értem haza. Imádtam, hogy a lenőtt hajam végre ismét szőke lett. Nyáron mindig összefogva hordom, és ilyenkor végre kiengedhetem loknijaimat. Otthon elmentem fürdeni, majd elkészítettem a cuccaimat másnapra, ugyan is holnap kezdünk. Igen már szeptember van. Fel sem fogtam még igazából, hogy ez az utolsó évünk és talán meg van álmaink állása is. Holnap lesz az első gyakornoki munkanapunk, ami annyiból fog állni, hogy körbevezetnek minket, megkapjuk az egyenruhánkat és az irodánkat ahol dolgozni fogunk. Kicsit lehangolónak és eseménytelennek hangzik, de én mégis izgatottan várom.
Reggel korán keltem, ugyanis alig bírtam aludni, mert ott égett a tudatomban, hogy ma kezdődik minden és ezalatt nem a szürke egyetemi napokat értem. Végre kitörhetünk abból a poshadt előadói teremből és bebizonyíthatjuk, hogy tényleg képesek vagyunk valamire. Mivel tegnap este már elkészítettem a ruhámat tudtam, hogy mit vegyek fel, csak a sminkkel és a hajammal kellett foglalkoznom, amivel viszonylag gyorsan elkészültem. Ezután csináltam egy képet magamról, amit meg is osztottam facebookon ezzel a szöveggel. " Első nap, izgulok nagyon"
- Húgi, kész a kaja. - kiáltottam.
- Huh, már ideje volt, kezdtem szédülni. Mit csináltál?
- Sajt tekercs kukorica salival.
- Juj, az a kedvencem. - majd fogta és kiszedett magának egy jó nagy adagot.
Miután távozott én is tettem magamnak és leültem a laptopom elé. Evés közben meglátogattam a facebookomat. Láttam, hogy az osztálytársaink várják az új szemesztert, teljes gőzerővel készülnek az új gyakornoki állásukra. Mivel, rajtunk kívül csak fiúk voltak az osztályba, így ők megpróbáltak a lehető legjobb hotelekbe jelentkezni, mert ott sok "jó nő" van. Pff érett 23 éves férfiak. Kíváncsi lennék hányat NEM a farka irányít. Haha. Tovább görgetve láttam, hogy a magyarországi ismerőseim, barátaim is jól vannak. Fesztiváloznak, utazgatnak, szerelmeskednek, sőt van, aki már családot alapított. Hiányoznak azért, hisz ők voltak a gimis barátaim, de már megszoktam, hogy évente talán egyszer-kétszer látom őket, aki pedig fontos, azzal skypeon úgy is beszélek. Pár perc múlva villogni kezdtek a chat ablakaim, úgy hogy jól elütöttem az időt vele, de sajnos mennem kellett, mert várt a fodrászom. Év elején mindig megigazíttatom a hajamat. Gyorsan felkaptam a táskámat és a telefonomat, majd szóltam Lorának és indultam is. Bő 2 óra múlva értem haza. Imádtam, hogy a lenőtt hajam végre ismét szőke lett. Nyáron mindig összefogva hordom, és ilyenkor végre kiengedhetem loknijaimat. Otthon elmentem fürdeni, majd elkészítettem a cuccaimat másnapra, ugyan is holnap kezdünk. Igen már szeptember van. Fel sem fogtam még igazából, hogy ez az utolsó évünk és talán meg van álmaink állása is. Holnap lesz az első gyakornoki munkanapunk, ami annyiból fog állni, hogy körbevezetnek minket, megkapjuk az egyenruhánkat és az irodánkat ahol dolgozni fogunk. Kicsit lehangolónak és eseménytelennek hangzik, de én mégis izgatottan várom.
Reggel korán keltem, ugyanis alig bírtam aludni, mert ott égett a tudatomban, hogy ma kezdődik minden és ezalatt nem a szürke egyetemi napokat értem. Végre kitörhetünk abból a poshadt előadói teremből és bebizonyíthatjuk, hogy tényleg képesek vagyunk valamire. Mivel tegnap este már elkészítettem a ruhámat tudtam, hogy mit vegyek fel, csak a sminkkel és a hajammal kellett foglalkoznom, amivel viszonylag gyorsan elkészültem. Ezután csináltam egy képet magamról, amit meg is osztottam facebookon ezzel a szöveggel. " Első nap, izgulok nagyon"
Hamarosan jöttek a kommentek és a lájkok is, amiben sok sikert kívántak és megnyugtattak, hogy nem lesz semmi baj. Ezután, lementem a konyhába, hogy valami ehető étel után nézzek. Végül a gabonapehely és a tej mellett döntöttem, valamint kávét is készítettem, amiből úgy gondoltam, hogy Lorának is viszek és fel is ébresztem, mert jó szokásához híven még biztosan alszik. Nem tévedtem, mert még tényleg az ágyban találtam, amikor benyitottam a szobájába.
- Húgi, ébresztő! El fogunk késni! Itt a kávéd, öltözz fel, szedd rendbe magad, lent vár a reggelid és utána induljunk. - parancsoltam rá.
Álmosan megrezegtette a szempilláit, megfogott egy párnát és, véleményem szerint hozzám akarta vágni, azzal a szándékkal, hogy hagyjam még aludni, de annyira az álom hatása alatt volt, hogy az engem célzó tárgy még csak leesett az ágyról. Jót nevettem rajta, a kávéját letettem az éjjeli szekrényére, és távoztam a szobájából.
Három negyed óra múlva már a konyhában állt munkára készen.
- Ez most tőled új rekord. - nevettem el magamat. – Na, ülj le és egyél, mert utána indulunk.
- Húgi, ébresztő! El fogunk késni! Itt a kávéd, öltözz fel, szedd rendbe magad, lent vár a reggelid és utána induljunk. - parancsoltam rá.
Álmosan megrezegtette a szempilláit, megfogott egy párnát és, véleményem szerint hozzám akarta vágni, azzal a szándékkal, hogy hagyjam még aludni, de annyira az álom hatása alatt volt, hogy az engem célzó tárgy még csak leesett az ágyról. Jót nevettem rajta, a kávéját letettem az éjjeli szekrényére, és távoztam a szobájából.
Három negyed óra múlva már a konyhában állt munkára készen.
- Ez most tőled új rekord. - nevettem el magamat. – Na, ülj le és egyél, mert utána indulunk.
Megvártam, amíg elfogyasztja a reggelijét, hiszen másat nem nagyon tehettem, aztán beültünk a kocsiba, a címet beprogramoztam a GPS-be és már indultunk is. Szerencsénkre nem volt messze az edző központ, így közben felmérhettük a terepet is. Igaz, mikor ide költöztünk voltunk sétálni, de a központig vezető utat még nem volt időnk felderíteni. Sajnos sok idő ment el a költözéssel, berendezkedéssel és a csomagolással. Talán már bánom is, hogy elköltöztünk Münchenből, de nem szeretném elkiabálni, hisz ez még csak az első nap lesz. Az út viszonylag csendben telt, csak nézelődtünk, ami szokatlan volt, hisz Lora sohasem marad tudja befogni a száját fél percnél tovább.
- Megérkeztünk - törtem meg végül a csendet, majd leállítottam a motort.
- Hű. - mondta Lora, amikor meglátta a központot.
- Igen szerintem is szép. - mosolyogtam, majd lezártam a kocsit, a kulcsot pedig a táskámba süllyesztettem.
Elindultunk befelé. Az ajtóban a biztonsági őr fogadott minket, majd miután tisztáztuk, hogy kik is lennénk, telefonált egyet és két percen belül megjelent egy 40 körüli öltönyös hapsi.
- Üdvözöllek titeket itt nálunk! Nem lenne nagy baj, ha tegeződnénk? A nevem Roland Leutschaft, az igazgató helyettese.
- Üdv, a nevem Vanda Smidt - nyújtottam a kezemet elsőként.
- Az enyém pedig Lora Fekete.
- Nos, örülök, hogy megismerhetlek titeket. Az egyetem szerint kiváló munkát fogtok végezni, és az önéletrajzotok is erről tanúskodik. Remélem, hogy a gyakorlatban is épp olyan jó munkát fogtok végezni, és hogy jövő ősztől már hivatalosan is a mi stábunkat erősítitek majd. Természetesen, most is fogtok fizetést kapni, amit majd később megbeszélünk. Nos, mint láthatjátok, egy emeletünk van. A földszinten, ha jobbra fordultok, megtaláljátok a liftet és a lépcsőt, a mellékhelyiségeket, szaunát, jakuzzit, kondi termet és az úszómedencét, amiket természetesen a játékosoknak tartunk fent és általában edzés után szoktak igénybe venni. Továbbá a folyosó végén találhatóak a takarító szertárak és a mosoda, valamint a konyha, amit úgy kell elképzelni, hogy található benne egy hűtő, kávéautomata, néhány szék, fotel és egy asztal. Itt fogyaszthatjátok, illetve tárolhatjátok az ételt, amit magatokkal hoztok, de ha kiadós ebédet szeretnétek, a túloldalon lévő étteremben a belépő kártyátok felmutatásával kedvezményesen étkezhettek. Balra az öltöző, zuhanyzó és a masszőr szoba található, ami azt jelenti, hogy a ti helyetek itt lesz lent. Az emeleten az irodák találhatóak, köztük az elnöké, a vezetőedzőé, de most ezeket nem szeretném felsorolni. Először is szeretném megmutatni nektek az irodátokat. Gyertek utánam.
Ezzel elindult balra, mi pedig utána. Kicsit nehéz volt felfogni így kora reggel, hogy mit is szeretne mondani, de próbáltam figyelni. A folyosó hosszúnak tűnt, aminek a végén egy ajtó állt, valószínűleg az vezetett ki a pályára. Nem kellett sokat mennünk, meg is érkeztünk a "munkahelyünkhöz". Eleinte kicsinek tűnt, ám hamar rájöttem, hogy korántsem az. Ahogy belépünk az ajtón elénk tárul egy fehér rész, ahol egyből megcsapta az orromat a különféle sérülés elleni krémek és gyógyszerek illata. A helyiségben két-két masszőr ágy és szék található, valamint egy kicsi ablak, ami a pályák felé néz. Ebből a helyiségből balra nyílik egy másik ajtó, ahol a saját személyi terünk található, megjegyzem sokkal nagyobb, mint az előző. Itt saját ágy, két asztal, szék, számítógép, hűtő és persze egy mellékhelyiség áll rendelkezésünkre. Amint lepakoltuk a cuccainkat, indultunk is Roland után, aki az edző pályák felé vezetett minket. A játékosok ma nem voltak bent, mert Gelsenkirchenbe utaztak, a Fc Schalke otthonába, hiszen ma ellenük lesz meccsük. Ebből kifolyólag Lorával alaposan megnézhettük minden zugát a pályáknak, sőt megengedték, hogy kipróbáljuk, így miután megkaptuk az egyenruhánkat, ami melegítő szett volt a kényelmes öltözet miatt, rögtön szaladtam a pályák felé, kértem egy labdát, dekázgattam kicsit és kapura lőttem. Lora inkább csak nézte, ami érthető, hisz' világ életében utálta a focit, és pedig hatalmas rajongó vagyok sőt, nagyon sokáig játszottam is.
Meg kell hagyni, első naphoz képest nagyon rendesen viselkedtek velünk. Ebédszünet után elintéztük a papír munkát, majd elindultunk haza, de előtte tettünk egy kitérőt a Signal Iduna Park felé, ahová Roland is velünk tartott, mivel meg kellett néznünk ezt is és feltérképezni, hogy merre lesz a helyünk és mit kellesz itt csinálnunk egy meccs alatt. Hazaérve, bár nem volt hosszú a nap, mégis fáradtnak éreztem magam, így úgy döntöttem, összedobok valami kaját és kiélvezem nyárutót, így ki feküdtem napozni.
Este hatig körülbelül kint voltam, habár a nap már annyira nem perzselte bőrömet, mégis jól esett kint lenni és élvezni utolsó sugarait, hiszen hamarosan beköszönt az esős ősz. Vacsora után meglátogattam még a közösségi portálokat, zenét hallgattam, telefonáltam, Lorával pedig természetesen megvitattuk az első napot, hogy kinek mennyire tetszik. Elmondása szerint nagyon remek hely és örül, hogy ide jöttünk, mellesleg alig várja, hogy megismerhessük a csapatot. Persze. Igazából már én is kíváncsi vagyok, hogy kikkel fogunk együtt dolgozni, vagyis kik lesznek azok, akiken a tudásunkkal segítenünk kellesz majd, sérülések alkalmával. Nagyon remélem, hogy nem az elkényeztetett focisták nem lesznek velünk durvák, vagy beképzeltek, mert hajlamos vagyok visszaszólni, esetleg javítani az arcuk kinézetén.
Holnap vasárnap lesz, ami azt jelenti, hogy pihenőnap van, a szombati meccs után, így majd csak hétfőn megyünk dolgozni, ami igazából nem is nagyon zavar, hisz legalább lélekben fel tudok készülni, hogyan is rendezzem majd a dolgaimat, kezeljek egy sérülést, vagy éppen készüljek a beadandómra és a vizsgáimra…..
- Megérkeztünk - törtem meg végül a csendet, majd leállítottam a motort.
- Hű. - mondta Lora, amikor meglátta a központot.
- Igen szerintem is szép. - mosolyogtam, majd lezártam a kocsit, a kulcsot pedig a táskámba süllyesztettem.
Elindultunk befelé. Az ajtóban a biztonsági őr fogadott minket, majd miután tisztáztuk, hogy kik is lennénk, telefonált egyet és két percen belül megjelent egy 40 körüli öltönyös hapsi.
- Üdvözöllek titeket itt nálunk! Nem lenne nagy baj, ha tegeződnénk? A nevem Roland Leutschaft, az igazgató helyettese.
- Üdv, a nevem Vanda Smidt - nyújtottam a kezemet elsőként.
- Az enyém pedig Lora Fekete.
- Nos, örülök, hogy megismerhetlek titeket. Az egyetem szerint kiváló munkát fogtok végezni, és az önéletrajzotok is erről tanúskodik. Remélem, hogy a gyakorlatban is épp olyan jó munkát fogtok végezni, és hogy jövő ősztől már hivatalosan is a mi stábunkat erősítitek majd. Természetesen, most is fogtok fizetést kapni, amit majd később megbeszélünk. Nos, mint láthatjátok, egy emeletünk van. A földszinten, ha jobbra fordultok, megtaláljátok a liftet és a lépcsőt, a mellékhelyiségeket, szaunát, jakuzzit, kondi termet és az úszómedencét, amiket természetesen a játékosoknak tartunk fent és általában edzés után szoktak igénybe venni. Továbbá a folyosó végén találhatóak a takarító szertárak és a mosoda, valamint a konyha, amit úgy kell elképzelni, hogy található benne egy hűtő, kávéautomata, néhány szék, fotel és egy asztal. Itt fogyaszthatjátok, illetve tárolhatjátok az ételt, amit magatokkal hoztok, de ha kiadós ebédet szeretnétek, a túloldalon lévő étteremben a belépő kártyátok felmutatásával kedvezményesen étkezhettek. Balra az öltöző, zuhanyzó és a masszőr szoba található, ami azt jelenti, hogy a ti helyetek itt lesz lent. Az emeleten az irodák találhatóak, köztük az elnöké, a vezetőedzőé, de most ezeket nem szeretném felsorolni. Először is szeretném megmutatni nektek az irodátokat. Gyertek utánam.
Ezzel elindult balra, mi pedig utána. Kicsit nehéz volt felfogni így kora reggel, hogy mit is szeretne mondani, de próbáltam figyelni. A folyosó hosszúnak tűnt, aminek a végén egy ajtó állt, valószínűleg az vezetett ki a pályára. Nem kellett sokat mennünk, meg is érkeztünk a "munkahelyünkhöz". Eleinte kicsinek tűnt, ám hamar rájöttem, hogy korántsem az. Ahogy belépünk az ajtón elénk tárul egy fehér rész, ahol egyből megcsapta az orromat a különféle sérülés elleni krémek és gyógyszerek illata. A helyiségben két-két masszőr ágy és szék található, valamint egy kicsi ablak, ami a pályák felé néz. Ebből a helyiségből balra nyílik egy másik ajtó, ahol a saját személyi terünk található, megjegyzem sokkal nagyobb, mint az előző. Itt saját ágy, két asztal, szék, számítógép, hűtő és persze egy mellékhelyiség áll rendelkezésünkre. Amint lepakoltuk a cuccainkat, indultunk is Roland után, aki az edző pályák felé vezetett minket. A játékosok ma nem voltak bent, mert Gelsenkirchenbe utaztak, a Fc Schalke otthonába, hiszen ma ellenük lesz meccsük. Ebből kifolyólag Lorával alaposan megnézhettük minden zugát a pályáknak, sőt megengedték, hogy kipróbáljuk, így miután megkaptuk az egyenruhánkat, ami melegítő szett volt a kényelmes öltözet miatt, rögtön szaladtam a pályák felé, kértem egy labdát, dekázgattam kicsit és kapura lőttem. Lora inkább csak nézte, ami érthető, hisz' világ életében utálta a focit, és pedig hatalmas rajongó vagyok sőt, nagyon sokáig játszottam is.
Meg kell hagyni, első naphoz képest nagyon rendesen viselkedtek velünk. Ebédszünet után elintéztük a papír munkát, majd elindultunk haza, de előtte tettünk egy kitérőt a Signal Iduna Park felé, ahová Roland is velünk tartott, mivel meg kellett néznünk ezt is és feltérképezni, hogy merre lesz a helyünk és mit kellesz itt csinálnunk egy meccs alatt. Hazaérve, bár nem volt hosszú a nap, mégis fáradtnak éreztem magam, így úgy döntöttem, összedobok valami kaját és kiélvezem nyárutót, így ki feküdtem napozni.
Este hatig körülbelül kint voltam, habár a nap már annyira nem perzselte bőrömet, mégis jól esett kint lenni és élvezni utolsó sugarait, hiszen hamarosan beköszönt az esős ősz. Vacsora után meglátogattam még a közösségi portálokat, zenét hallgattam, telefonáltam, Lorával pedig természetesen megvitattuk az első napot, hogy kinek mennyire tetszik. Elmondása szerint nagyon remek hely és örül, hogy ide jöttünk, mellesleg alig várja, hogy megismerhessük a csapatot. Persze. Igazából már én is kíváncsi vagyok, hogy kikkel fogunk együtt dolgozni, vagyis kik lesznek azok, akiken a tudásunkkal segítenünk kellesz majd, sérülések alkalmával. Nagyon remélem, hogy nem az elkényeztetett focisták nem lesznek velünk durvák, vagy beképzeltek, mert hajlamos vagyok visszaszólni, esetleg javítani az arcuk kinézetén.
Holnap vasárnap lesz, ami azt jelenti, hogy pihenőnap van, a szombati meccs után, így majd csak hétfőn megyünk dolgozni, ami igazából nem is nagyon zavar, hisz legalább lélekben fel tudok készülni, hogyan is rendezzem majd a dolgaimat, kezeljek egy sérülést, vagy éppen készüljek a beadandómra és a vizsgáimra…..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése