Chapter One /Lora/

Sziasztok! (: Új társíróként jelentkezem. A nevem Fekete Lora, de komolyan véve a bemutatkozást Virágnak hívnak. Elhoztam nektek Lora szemszögéből az első fejezetet. Remélem, elnyeri a tetszéseteket.

xx Virág

Ott ültem az új lakásunkban, ami nem rég még üres volt, de most már barackvirágos nappaliban csücsültünk a kanapén, ami a szoba közepén helyezkedett el. Huppantam egyet, ahogy Vanda mellém ugrott.

- Akkor ezzel készen is lennénk - fújta ki a levegőt, és fáradtan sajátította ki az egész garnitúrát. A lába az ölembe került, de nem zavartattam magam. Csikizni kezdtem a talpát, amit felhúzott magához - Hé - nevetett.
- Mielőtt ideköltöztünk, mondhatták volna, hogy még ennyi gondunk lesz vele - sóhajtottam egy nagyot - De, azt nem tagadom, hogy remek szórakozást nyújt, ugye? - vigyorogtam a barátnőmre, aki már attól fél, hogy tovább akartam csiklandozni.

- Nyugi, Húgi! - mosolygott rám, és rendesen felült közben. - Kibírtuk, és szerintem tök otthonos lett, és igaz, tényleg remekül szórakozunk közben - mutatott a pólójára, amin még mindig festék nyomok díszelegtek, de már szárazon. - Új design!

- Új divatot teremtünk! - emeltem fel a kezem, amire Vanda belecsapott. - Ez a szín nagyon hangulatossá tette az egész szobát - bólogattam.

- Csak a szín? Szerintem az is szerepet játszik, ahogy feltettük a falra - vigyorgott.

- Amúgy - dőltem most én hátra, és felhúztam a lábamat magam is a kanapéra -, összeüthetnél valami kaját a fárasztó munka után, mivel éhen halok! - szóltam, és keresztbe tettem a kezeimet is magam előtt, hogy sokkal hihetőbb legyen a követelőzésem, bár tudhatta, hogy ez a vicc része.

- Megyek is, hölgyem - jelentette ki, és tisztelgett egyet, amitől elnevettem magam. - Ágyba parancsolja az ebédet?

- Bizony, szóval jobb, ha nem csak ácsorogsz a nappali közepén, hanem teszed a dolgodat! - nyújtottam nyelvet neki, és vigyorogva foglaltam el az egész garnitúrát. Az idő múlásával egyre finomabb és finomabb illatokat éreztem, és a hasam folyamatosan korgott.

- Lolita, drága! Kész a kaja - hozta be, mint ahogy a pincérek szokták. Pontosabban az előkelőek.

- Már ideje volt - ültem fel, majd a tányér tartalmára néztem. - Mit készítettél? A kedvencemet? - mosolyogtam a látványon, ami sajt tekercset rejtett kukorica salátával.

- Pontosan, hiszen a kedvedben akartam járni - vigyorogott, és kinyújtotta a nyelvét maga is, majd visszament a konyhában. Gondoltam, hogy ő asztalnál eszik, de nekem eszem ágában sem volt innen felállni, majd, ahogy végeztem az ebédemmel a szobámba vonulok. Evés közben előhúztam a mobilamat, és régi osztálytársakkal kezdtem elbeszélgetni, hogy hogyan telt a nyár, hiszen már az utolsó napokat rúgjuk belőle, miután kiderült, hogy mindenkinek lépnie kellett, így egyedül maradtam a telefonommal. Unatkozások közepette készítettem képet a kajámról, magamról, ahogy fekszem, ahogy kajánul vigyorgok, mint egy agyalágyult. Egy képet az ebédemről kiraktam instagramra, hogy örüljön a nép, aki a követ, majd a mosogatóba téve a tányérom felsiettem a szobámba, és kimásztam a tetőre a gépem társaságában. Anyunak megígértem, hogy felhívom, ahogy készen leszünk a pakolással, így is tettem. Skype-ni kezdtünk, de csak tíz percig tudtunk, ugyanis mind kiderült anyunak programja volt. Apa halála után anyu úgy gondolta ideje tovább lépni, bár egy hétig feküdt az ágyában, fekete ruhában, és az emlékeket hozta vissza, de miután az összes könnye elfogyott magából, és nem volt mit kiadni feladta, és rendesen felöltözve, megfürödve, hajat mosva jött ki közénk. A beszélgetés után még írtam egy mailt a nagyszülőknek is, majd utána kiáltott Vanda egyet, hogy fodrászhoz megy, így ne keresem a házban. Aztán elhatároztam, hogy a munkák után néztem, hogy merre van, hogy kell odajutni, és most kik dolgoznak ott. A honlapon ott volt a mostani foci csapat is, akiknek holnap lesz, egy meccsük ki tudja merre, majd csak hétfőn térnek vissza. Hmm. Hány helyes futtalista lehet köztük? Kocka hasú, szép mosolyú, kedves, aranyos? Kezdtem már ábrándozni a tökéletes férfiról, miközben észrevettem, hogy majdnem bealudtam. Visszamásztam, és elmentem lezuhanyozni, mire végeztem már a barátnőm is haza jött az új hajával.

- Szép lett - dicsértem meg. - Megyek, lefekszem - ásítottam egy nagyot, hogy szerintem majdnem bekaptam valamit. - Jó éjszakát - mosolyogtam rá, és az ágyamba dőltem. Rögtön el is nyomott az álom. Egy focistáról álmodtam, aki minden nap mindig ugyanakkor megjelenik a szobámban, és csak egy dolgot kérdez. 'Beállsz?' - azt hiszem varázslat alatt lehettem, mert igent mondtam, amire elkezdtem focizni, pedig nem is szeretem, de meglepően jól csináltam. Három gól egymás után. A titokzatos focista eltűnt helyette Vanda arca jelent meg kinagyítva.

- Kelj fel! El fogunk késni! - a párnámat a fejemre szorítottam, és a hasamra vágódtam. Nem! Hagyjál, de aztán pár perccel később felugrottam, és elkezdtem szélsebesen készülődni, majd háromnegyeddel később ott vigyorogtam a szinte már szőke barátnőmre.

- Rekordot döntöttél - jelentette ki, majd megforgatta az ujjai közt a slusszkulcsot -, de köszi, hogy nem két órát kellett rád várnom.

- Mindig célom megdönteni magamat - bólintottam, és kocsiba ültünk. Fáradt voltam, így az út csendben telt. Senki nem szólt, még Vanda sem dúdolt egy dalt, vagy ilyesmi. A tökéletes focista barátomra gondoltam, aki csak álombeli, de az enyém. Miután leparkolt a központ közelébe kicsit körbe sétáltuk az egészet, és csak ezután léptünk a falak mögé.

- Megjöttünk - jelentette ki, és valahogy sejtettem, hogy Vanda fogja megtörni a csendet. - Itt vagyunk, Húgi. Az edző központ bejárata mögött. Hamarosan ide fogunk mindennap be-ki járni.

- Hű - feleltem, csak ennyi jött ki a számra, mert valami fantasztikusan nézett ki. Tiszta és szép is egyben. Nem sokszor látni ilyet.

- Igen, nekem is tetszik a hely - csúsztatta a zsebébe a kocsi kulcsot, ekkor a biztonsági őr kelt fel a székéből, és letörölte magáról a morzsákat, amik a fánktól lehettek ott.

- Kik maguk, és mit keresnek itt? - vetette oda nekünk a kérdését, és szigorú pillantása annyira nem volt az.

- Gyakornokokként jelentkeztünk, persze az elején még azok leszünk, de ha sikerül itt fogunk dolgozni - magyaráztam vígan, majd Vanda felé fordultam, aki élvezte a szorult helyzetet, bár minden alkalmat nagyon élvezz.

- Valakinek körbe kéne minket vezetni, mert még nem igazodunk ki itt, hiszen ez az első alkalmunk ezen a helyen, szóval - folytatta volna, de férfi közbe szólt.

- Egy pillanat - emelte fel a mutató ujját, és telefonálni kezdett. - Uram. Két lány tért be a központba, akik a gyakornoki állásra jöttek. Értem. Rendben. Megmondom nekik. Visszahall - ahogy letette felénk fordult. - Egy kis türelmet kérünk. Mindjárt itt lesz az emberük.

Pár perc múlva már meg is érkezett egy negyven körüli férfi, akin farmer volt fehér inggel, ami nem volt teljesen begombolva, és nyakkendő sehol, de fekete zakó tartozott a ruhájához.

- Üdvözöllek bennetek itt, nálunk! - tárta a karját, majd össze is csapta. - Mindenki számára jobb lenne, ha tegeződnénk, ugye? Roland Leutschaft vagyok, az igazgató helyettes.

- Üdv. Az én nevem Vanda Smidt - mutatkozott be barátnőm, majd én is. - Lora Fekete vagyok - mosolyogtam Rolandra. Nem ő lesz az álom focistám, de akkor kiről álmodhattam? Édes mosoly, kissé borostás arc néha napján, de amúgy rendesen borotválkozik. Barna haj, angyali szemek. Mikor fogom megpillantani? Körbevezetett minket Roland, de nem nagyon figyeltem csak mentem utánuk, azt hiszem, Vandával fogok mindig közlekedni idebent. Elég nagy hely. Csak az irodánknál ébredtem fel. Nagy volt, és nem pont olyan, mint amilyennek elképzeltük, hanem sokkal nagyobb. Két ágy is volt bent. Egyszerre, együtt dolgozhatunk. Tetszett, mert így tudunk halkan kommunikálni egymással, ha helyes, bejövős srác van épp a szobában. Az illatok jelezték, hogy ez a mi helyünk. Kinéztem az ablakon, majd Vandára néztem, ugyanis egyenesen rá lehetett látni a pályára, ő meg imád focizni. Kimentünk, és minden sarkot felfedeztünk, majd játszani kezdett. A kényelmes ruháinkba mozogni nem volt nehéz. Figyeltem, ahogy folyamatosan kapura rúg, és fut a pályán, majd arra gondoltam mi ebben az élvezet? Elrúgod a labdát valakinek, s próbálod megakadályozni, hogy a te kapudba lőjék. Ezek után ebédszünetig elvégeztük a papír munkákat, majd elindultunk haza. Igazából kedvesek voltak az emberek, mindenki. Senki nem szívatott meg minket, mint gyakornokok, gyerünk, kérjük meg őket egy kis mosdó pucoláshoz. Mielőtt hazamentünk volna Rolanddal, és Vandával mentünk feltérképezni a helyet. Mesélt egy kiváló étteremről, majd hazamentünk. Nem voltam annyira fáradt, mint hittem. Előszedtem egy kis fagyit, és gyümölcsöt, majd a szobámba kezdtem enni. Hamar bealudtam, mint hittem, és alig vártam, hogy hétfő legyen. Valahogy éreztem, hogy látni fogom az álmaim pasiját.