Sziasztok! Itt is lenne a
harmadik fejezet. Remélem tetszett az első kettő is, és örömmel fogtok bele a
harmadik, Lora szemszögéből íródó részbe is. Jó szórakozást kíván a Felkavarva
kft. Örülünk, hogy a mi történetünket választottátok! (köszönöm a figyelmet! Nem
is szaporítom tovább a szót) – s nem is viccelődöm ennyit előtettek ez mind maradjon
az én titkom! :D
xx Virág
Már reggel bent voltunk
az irodában, hogy elintézzük a maradék papírmunkát, majd a további
szabadidőnkre is maradtak dolgaink. Sokan akartak velünk beszélni; Roland
megadta az étterem címét, amit gondosan térképen be is jelölt, hogy merre van.
Fél órányira a házunktól körülbelül, ha nincs forgalom este. Ma Vanda is furán
viselkedett, mintha izgult volna az este miatt. Biztos Marco miatt – gondoltam vigyorogva,
miközben mindenkitől bocsánatot kértem, ha éppen a barátnőm nem válaszolt
semmire. Az én gondolataim is máshol jártak, de ott volt a szekrényemben a
37-es számú mez is, amit néha titokban szagolgattam. Tiszta volt, csak Erik
illata lepte be. Sosem kérdeztem Vandát, hogy mi újság vele, hiszen láttam
rajta; szerelmes, de még magának is alig tudja bevallani, majd ma este!
Munkaidőnk végén haza
siettünk, majd mindenki ment a saját útjára. Lezuhanyoztam magamról az aznapi
piszkot magamról, majd kivettem a táskámból a mezt, és magamra kaptam. Teljesen
elfedett, de kényelmesnek éreztem, s így ültem ki a tetőre egy rajzfüzettel és
egy ceruza, radír társaságában, persze mielőtt kimásztam az ablakon már eleve
ment bentről a zene is. Erik-et rajzoltam le, vagyis ahogy emlékeztem rá. 37-es
szám mögött barna szemek, aranyos mosoly bújuk elő. Imádtam lerajzolni őt, mást
mostanában nem igen rajzoltam, csak srácokat, akik tetszenek. Régi barátok, vagy
szimplán jóképű férfiakat, amire kedvem volt. Miután a telefonom jelzett, hogy
már öt óra; gyorsan visszakászálódtam a szobámba, és a fürdőszobába vonultam,
majd sminket kentem magamra, a hajamat már megmostam finom eperillatú
samponnal, később a ruhámat is magamra vettem, és a hajzuhatogom csak a
vállamra omlott tehetetlenül. Mezítláb a szőnyegemen táncoltam egy darabig,
majd felszólt Vanda, hogy indulni kéne, különben elkésünk, így felvettem a
cipőmet, és a kistáskámmal lesiettem a lépcsőn. Felvettem a fekete kabátom,
majd a kocsiba szálltam, az anyósülésre, és elindultunk a vacsorára. Leparkolva
egy tetszetős helyen kiszálltam, és elindultam befele Vandával. A ruhám kéken
ragyogott a holdfényben, ami remekül kiemelte a szememet. Boldogan nyitottam ki
az ajtót, majd áthaladva az asztal között odaértünk az elnökhöz, aki mosolyogva
fogadott minket, majd szabadra bocsájtott, azzal a feltétellel, hogy érezzük
jól magunkat, ami nem lesz nehéz, főleg, ha a hercegem is itt van. Elvonultam
gyorsan a mosdóba, ugyanis otthon nem volt időm, vagyis elrajzoltam azt, majd
megigazítottam a hajamat, a sminkemet, és kifelé indultam. Akkora már Vanda
Marco-val tárgyalt, és nem akartam őket megzavarni. Miközben társaságot
kerestem magamnak valaki megszólított hátulról, és megpördültem, amire a
szoknyám is táncra perdűlt velem együtt. Vidáman néztem bele az ismerős
tekintettekbe, és a tulajdonosa két pohár bort tartott a kezében.
-
Iszol velem egyet? – kérdezte kedvesen, és
bólogatta fogadtam el az italt, majd belekortyoltam. Aranyos srác volt, s
közben csomó dolgot megtudtam róla, ami egyre jobban tetszett. Szeret futni, ha
nem focizik, akkor a szaladással vezeti le a feszültséget, vagy csak élvezni
akarja a szelet, ami vele együtt tart mindenhova. Imád sportolni, s ha nem teszi,
azt megérzi, és kicsit idegesebb lesz az nap, de sosem akarja elrejteni az
örömét, illetve nem akarja felmutatni a mérgét – Szereted a focit? – kérdezte meg
a legrosszabb kérdést, amit nekem bárki fel tud tenni.
-
Annyira nem vagyok odaérte – felelem –
Inkább a barátnőm, Vanda játssza szívesen. Fociösztöndíjat is kapott, majd ide
vették át – meséltem neki, miközben elvesztünk egymás tekintetében. Éreztem,
hogy az érzés nem lehet kölcsönös.
-
Hogy-hogy te is jöttél vele? – folytatta,
majd egy kicsit elbizonytalanodott, hogy jogos-e a kérdés – Mármint, egyáltalán
nem baj, hogy te is jöttél. Örülök neki, vagyis – túrt bele zavartan a barna
hajába, amit felzselézett. Az öltönye nagyon elegáns volt. Tetszett, ahogy állt
rajta, és feszült rajta a fehér inge.
-
Jobban tudok németül Vandánál, és engem is
átvettek az átlagomat tekintve – felelem, és mivel nem akartam ezt mutogatni,
inkább nem folytattam tovább, de maga is rájött. Bárki rájött volna, hogy akkor
milyenek lehetnek a tanulmányi eredményeim.
-
Akkor egészen magas átlagod lehet – apró mosolyt
villantott, amitől már olvadni kezdtem. Éreztem, ahogy elönt a melegség, amikor
a DJ játszani kezdett, és mindenki a parkettre vonult. Mi se maradtunk ki a
sorból, és kuncogva táncoltam Erikkel, aki boldogan volt a társaságomba, amikor
bejelentette a srác, hogy karaoke kezdődik. Páran bátran elindultak felfele,
majd, ahogy észrevettem, hogy Vanda nem megy sehova odasiettem hozzá, miközben
Erik kezét fogtam, majd odaérve hozzájuk megfogtam a barátnőm kezét, és a
színpad mellé húztam.
-
S, most énekelni fogsz! – fordítottam a
lépcső felé, de ellenezte az ötletemet – Figyelj! Egyszer élünk! Remek
tehetséged is van hozzá, szóval nem panaszkodhatsz! – kacsintottam rá, majd
meglöktem, amivel felugrott az emelvényre. Kézbe kapta a mikrofont, és
választhatott dalt, hogy melyiket is akarja. Mindenki tombolt, és ropta előtte.
Visszamentem a srácokhoz, ahol Marco tátott szájjal nézte a barátnőmet –
Vigyázz, azt hiszem láttam a közelben egy legyet, de van egy érzésem, hogy más
is le fog ott menni – vigyorogtam, majd Erikre néztem, aki visszamosolygott
rám, és összekulcsolta a kezeinket. Jó érzés volt, nagyon jó. Amikor két szám
lement Vanda lejött, és felénk sandított. Pirulva engedtük el egymás kezét,
ahogy meglátott minket a barátnőm.
-
Máris pasizol? – vigyorgott rám, majd újra
táncolni kezdtünk. Már négyen egy kupacban bent a tömeg közepén. Talán az
ötödik dalon lehettünk túl, amikor a 17-es tért a tánctérre egy pohár borral a
kezében, és ahogy a hatodik dal szólalt meg – ami elég pörgős szám volt – a pohár
tartalma mind a szőke barátnőmre ömlött, aki boldognak érezte magát mind idáig.
Csak annyit éreztem az egészből, hogy ordítani kezd, majd elhúzza. Tátogva
köszönök el Eriktől, majd lekapom a dzsekim a fogasról, és meg is érzem a hűvös
időt. Kocsiba ülünk, és hazafelé tartunk.
-
Soha többé nem bulizok focistákkal – tör ki
belőle, de ez csak harag, ami az ital miatt jött ki belőle. Ugye? Láthatja
rajtam, hogy nagyot sóhajtok, mert ha igaz, akkor én sem fogok egy partira se
eljutni.
Hazaérve lefürödtem, majd
kibújtam a szoknyából, és felkötöttem a hajam. Felhúztam a mezt, és elővettem a
telefonom, de ezzel a mozdulattal a táskámból egy cetli is kipottyant. Számok
szerepelte rajta, és vigyorogva dőltem le az ágyamba. Erik telefonszáma itt a
kezemben. Mit kezdjek vele? Rögtön beleírtam a névjegyzékembe, és küldtem is
egy üzentet, hogy meg van az üzenete, majd másodpercekkel később kapok rá
választ, hogy lenne kedvem egyszer elmenni vele valahova, amire vigyorogva
válaszolok, hogy persze. Így fogok vasárnap este vacsorára menni Erik Durm-vel,
a 37-es számúval, aki odaadta a mezét, amiben most is vagyok, és ez az egyetlen
ruhadarab, amit szeretek, és bő szabású. Lassan elszenderegtem. A telefonomat természetesen
feltettem tölteni, de azt is már félálomban tettem meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése