Sziasztok! Elérkezett
Lora második fejezete is. Remélem, elnyeri a tetszéseteket! Jó szórakozást
hozzá, és közben ajánlok egy focimezt is kézbe venni. (;
xx Virág
- Sült krumpli - vigyorogtam el, majd a fa alá lerajzoltam Vandát, ahogy a grill sütőt használva húspogácsát süt, miközben én az asztalnál ülök felszegett evőeszközökkel, és a pólómba gyűrt szalvétával. Dél körül szólt fel barátnőm, hogy kész az ebéd, és rohantam is volna mindent ott hagyva a széken, de előtte a szobámba lepakoltam, majd nagy lépésekben leértem az asztalhoz, ahol már várt a gőzölgő húsleves, ami nagyon jól esett, és az azutáni fogás is. Délután úgy döntöttünk, hogy elmegyünk felfedezni a környéket. Természetesen, rögtön evés után mindennek utána néztem, így el tudtam mondani Vandának, hogy ötpercnyire van egy pékség, ahol tud venni bármit, amire éppen szüksége lenne. Rátaláltunk a parkra is, ami hatalmas volt. Egy játszótér is helyet foglalt benne, és kutyás kukákkal is ki volt rakva, ahonnan zacskót is lehetett szedni, bár nincs kutyánk, de ilyet nem nagyon látni Magyarországon, szóval csodálkozva néztem, majd rögtön át is ugrottam, mert furcsának nézhettem ki a többi arra járónak. „Láttad azt a lányt, aki a kutya kukát bámulta?” - már, majdnem elhittem, hogy mindenkire észrevette, de szerencsére senki sem volt körülöttünk éppen. Vanda mosolyogva sétált mellettem, majd leültünk egy padra, és csak bámultuk a parkban lévő járó-kelőket.
- Alig hiszem el, hogy itt vagyunk - tettem az arcomra hatalmas mosolyt, és a barátnőmre néztem, amikor épp egy fiú, aki nem akár, hogy nézett ki, és a húga ment el mellettünk.
- Nekem is hihetetlen - bólogatott, és azt hiszem észrevehette egy srác hátát, amire felkuncogott. - Ezek a németek – csapott a vállamra, és nevetni kezdett, bár magam se tudom min, amikor észrevettem, hogy a fiú hátán egy hatalmas papír volt ragasztva. ’IMÁDOM AZ EGYSZARVÚT!’ - felirattal olvastam el, amire én is röhögni kezdtem. Egy ideig még üldögéltünk, majd ahogy a nap elkezdett lefelé kanyarodni beláttuk, hogy ideje hazamenni, pedig a srácos történés után még remekül szórakoztunk egy veszekedő páron, akik az otthon hagyott banánon veszekedtek, és ez azért baj, mert a lány nem ehetett mást. Más gyümölcs meg nem volt a kosárban, és ezt onnan tudhatjuk, hogy a férfihangosan sorolta mi van előtte a pokrócon. Erre egy perverz arra járó odakiáltott a nőnek, hogy kapja be a pasija banánját, amin már sírtunk a nevetéstől. Vártam, hogy mikor és kitől fog ez a téma felugrani. Mire hazaértünk egyenesen a zuhany alá vetettem magam, majd lefeküdni készültem egy jó, meleg kakaó után, ami nélkül már nem fekszem le, de elég nekem egy pohár víz is, csak igyak valamit lefekvés előtt. Mielőtt elvitt volna az álommanóm elkezdtem agyalni az álombeli pasimon. Holnap hétfő, és találkozhatunk a csapattagokkal. Talán közöttük lesz az enyém is, akit, senkit nem lophat el, kivéve, ha házas, mert akkor már tartja a stop tábláját, ami előtt én inkább megállok, és nem taposom a porba. Vagy talán mégis?
Reggel, mint mindig most is Vanda ébresztett fel, s viszonylag, hamar készülhettem el, majd egy jó, kis reggelit is bekaphattam indulás előtt. Csendben telt ma is az oda út, majd leparkolva láttam a barátnőmön, hogy teljesen K. O., de úgy érzem, csak izgulhat, hiszen első benyomás érkezik, és mivel tudom mi a véleménye a focista férfiakról, így átéreztem egy csöppet. A cuccainkkal az irodába vonultunk, majd leültem a székembe, és kinéztem az ablakon. A pályán ott dekáztak vagy rúgták az üres kapura a labdát. Próbáltam keresni köztük az álmaimban fel-felbukkanó fiút, de nem sikerült felfedeznem köztük, ami kicsit rontott a hangulatomon. Érdekes volt ez az egész. Fogalmam sem volt, hogy honnan jött ez az álom pasi mánia. Talán, azután történhetett, amikor egy estén keresztül a focisták képeit bámultam, és valamiért ez az egy a tudatalattimba költözött. Gondolatmenetemből Vanda zökkentett ki, miután lepakolt, hogy át kéne öltözni, amire bólintva válaszoltam, és felkaptam a melegítő ruhámat, ami annyira nem jött be, mert nem voltam híve ezeknek a cuccoknak, de ha szükséges, akkor viselni kell, szóval nincs visszaszólás, hiszen lehetne rosszabb is. Mondjuk, egy kukás zacskót kell magunkra húzni, és abban kéne futkosnunk mindenki előtt. A barátnőm egyre idegesebb lett, ami valószínűleg a bemutatkozás miatt lehetett. Gondolom nem az edző az oka, inkább a játékosok, akik okos kis fejükkel fognak nézni minket. Pontosabban végig mérni, hogy mi nagy és mi kicsi, mi szép és mi nem. Tudom, hogy sok fiú mondja, hogy nem ezt csinálja, de azt nem nagyon szoktam bevenni, mert mindegyiknek egyforma elvárásaik vannak. Előfordulnak olyanok, akik nem dobják el azokat, akiknek felül nem lehet annyira domború, mint a többieknek, csak sajnos kevés az ilyen épeszű férfi, aki nem a külseje miatt hajt egy lányra. Amikor eljött az idő Roland kopogott be hozzánk, hogy indulás megmutatni magunkat, kik is vagyunk mi. Elmondta, hogy még az elnök úr figyelmét is felkeltettük, és most ott van mindenki a pályán, akik csak arra várnak, hogy lemenjünk. Az út közben kihúztam magam, mély levegőt vettem, majd kedves, barátságos és megnyerő mosolyt tettem az arcomra, bár ez nem volt nehéz tudva, hogy álmaim pasija várhat odalent. Kifelé menet csak ez járt a fejemben, és bíztam benne, hogy szerencsecsillagom ma velem van, és segítséget nyújt nekem.
- Kedves elnök úr, dolgozók és fiúk! - kezdte Roland, de szavainak többi részére annyira már nem figyeltem, de a nevemet meghallva aprót biccentve együtt köszöntem Vandával nekik, aztán az elnök, maga is odajött hozzánk, akit Reinhard Rauball-nak hívnak, és még egy apró bókot is kaptunk tőlük. Sorban mindenki elmondta a maga kis szövegét, majd ahogy mindenki kiment a pályáról a srácok következtek. Mindenkivel kezet ráztunk, miközben bemutatkoztak nekünk. Aztán, egy barna hajú barna szemű srác közeledett felém. Megnyerő mosolyától azonnal zavarba jöttem.
- Erik Durm – nyújtotta a kezét, és közben mélyen a szemembe nézett. - Örülök, hogy megismerhettelek.
- Lora Fekete – szólaltam meg végül, majd azonnal lehajtottam a fejem zavaromban.
Általában nem akadt gondom a nevek megjegyzésével, de Erik után valamiért nem fogott az agyam, és akárhogy erőltettem, nem tudtam memorizálni a neveket. Miért történhetett ez? – gondolkoztam magamban. Vajon ő lenne a titokzatos álombeli fiú, akit látni szoktam? Álmodozásomból egy felém irányuló locsolócsőből érkező hideg víz ébresztett fel, amire felszisszentem. Valahogy mindig jó kedvem volt, ha valaki nevetett körülöttem, így nem voltam szomorú, amiatt, hogy elázott az edzőruhám, hisz úgy sem rajongtam érte. Láttam, hogy Vanda nem kicsit mérges, majd maga is szórakozva szólal meg, ezért engem is bosszantott a dolog.
- Kösz, fiúk. Az biztos, hogy hasonló fogadtatásban még nem volt részem, de áruljátok el, hogy most mit fogok magamra venni? - kérdezte mérgesen, majd támogattam.
- Igen! Magam is szeretném tudni, és ha tíz másodpercen belül nem kapunk választ, megyünk is fel az elnökhöz, hogy elmondjuk a kis incidenst, majd később ti is hasonló fogadtatást kaphatok vagy tőle, vagy tőlünk - fontam maga előtt össze a kezeimet.
- Nos, édeseim. Ez nem nehéz kérdés, mivel már tudom is rá a választ. Szimplán leveszitek a ruhákat, miközben mi kiélvezzük a látványt, majd visszaveszitek, ha megszáradtak – kacsintott azt hiszem a 17-es, amire Vandának csak egy szemforgatás volt a válasza. Sebtében megfordultunk, és elindultunk az ajtók felé, hogy szóljunk Rauball-nak, amikor valaki megfogta az előttem rohanó barátnőm karját, aki egyik volt a locsolók közül.
- Várj, nyuszika! Én szerezhetek neked száraz ruhát – vigyorgott, majd dühöngve megfordult Vanda, hogy találkozzon azzal a bátorral, aki megállította, hogy szemrehányását mélyen a szemébe nézve elmondja neki, de ekkor barátnőm arcain az idegtől kidagadó erek megenyhültek. Mosolyogva néztem jelenetüket, amíg végül Vanda megszólalt.
- Ó, igen? Akkor csipkedd magad, mert nem akarok megfázással holnap ágyban maradni. Nem, mintha szívesen találkoznék veletek – nézett körbe a csapaton - , főleg veled – gúnyos tekintetett vetett rá, de valahol mélyen éreztem, hogy ezt nem csupán utálatból és dühből mondja. A legjobb barátnő megérzi az ilyet. Ekkor előhívta a társát, hogy segítsen neki.
- Felejtsd el! Amíg nem kezdenek el vetkőzni, addig nem adok nekik ruhát! - szólt vissza, bár azt hiszem ezt nem kellett volna neki.
- Majd előtted fogok vetkőzős pókert játszani – nyújtottam ki neki a nyelvem szarkasztikus beszólásnak gondoltam. Remélem érezhető volt benne a szarkazmus, mert még tudok párat.
- Segítek én – jött a válasz hátulról és amint észrevettem, hogy a barna hercegem az, rögtön lesütöttem a szemem, és talán el is pirultam. Így indultunk el az öltözők felé. Talán nem is olyan utálatosak ezek a focisták, mint ahogy Vanda előadta. Végül is a kivétel erősíti a szabályt. Ezután a kezeinkbe adták a mezeket és a hozzá tartozó gatyákat, amikre kuncogni kezdtem. A melegítőt még elviseltem, de most komolyan elvárják, hogy egy ilyet viseljek? Gondolataimnak Vanda adott hangot felháborodottan, majd elindultunk saját helyünk felé. Köszönetet nem volt erőm mondani, így csak egy aprót mosolyogva biccentettem, majd Vanda segítője utánunk ordított, amire barátnőm csak becsapta maga után az ajtót.
- Van hajszárítód? - kérdezte, majd a táskámra mutatott.
- Persze. Mindig van nálam. Minek hiszel te engem? - mosolyogtam, bár ennek most nem lett volna itt az ideje. Kikapta a kezemből a táskám.
- Előbb én szárítkozok, mert te lassabban készülsz el – ezzel a fürdőbe zárta magát, én meg törölközővel kezdtem törölgetni a hajamat.
- Láttam, hogy néztél rá –-vigyorogtam, amire kikapta a fejét az ajtó mögül, és értetlenül nézett rám - Marcora - még mindig üres tekintett. - A 11-esre.
- Persze, megvetéssel, utálattal és gyűlölettel - szitkozódott, és becsapta az ajtót. - Tudod, hogy utálom a focista fiúkat. Mind sznob és beképzelt - kiáltotta ki.
- Mond ezt annak, aki ezt beveszi, s tudom, hogy nem bírod őket, de szerintem nem kell egy csoportba tenned mindenkit. Szerintem nem mindegyik ilyen - gondoltam vissza Erikre.
- Persze, nem – motyogta, amit nem nagyon értettem.
Miután megszárította magát, én következtem, de előtte leellenőrizte a mezt, majd bólintott. Szóvá tette, hogy rendesnek tűnt, és erre csak egy elismerő bólintásra jutottam, mert tényleg aranyos volt. Jobb volt élőben látni, mint a fejemben, de ezt még nem mertem Vanda tudtára hozni, aki, elég viccesen nézett ki a rá 2x nagyobb mezbe. Valószínű, rajtam sem fog szebben állni. Felvettem a rövidnadrágom, mivel ebben jöttem, de a póló nagysága eltakarta, így olyan volt, mintha csak a mez lenne rajtam. Nagyon szépen néztem ki, de az illatából áradt a mez tulajdonosának illata, amit minden pillanatban szaglásztam. Mámoromban Roland hangját hallottam meg kintről, majd Vanda siető kopogását. Tíz perc alatt befejeztem a tollászkodást, és visszamentünk a pályára, ahol a srácok az edzés közepette voltak. Láttam mennyire rágörcsöl a barátnőm arra, hogy lássa Marcot, aztán én is a pályára szegeztem a szemem és Eriket kerestem, akit a pálya szélén találtam meg. Nem látszott fáradtnak, de az izzadtság folyt róla, és arca csillogott a napfényben. Ekkor észrevettem, hogy a 17-es görcsöt kapott. Szóltam Vandának, hogy hozza a kelléket, amíg én megpróbálom kimasszírozni a lábából a görcsöt. Miután visszatért ismét csípős szóváltásba keveredtek, amit Marco szakított félbe, mert már vártak ránk bent. Ahogy végeztük visszasiettünk az irodába, hogy eleget tegyünk a focistáknak, majd négyig papírmunkával foglalkoztunk, munkaidőnk leteltével pedig ötig ruhákat vásárolgatunk, hazaérve pedig megvacsoráztunk. A szobámba mentem egy kiadós fürdés után, és mosolyogva rajzolgattam Eriket, ami talán kicsit fura volt. Később Vanda nyitott be, hogy holnap este csapat vacsora lesz, amire összecsapta a füzetemet, és felpattantam.
- Ideje vásárolni! - vigyorogtam, de ő nem értette.
- De hiszen most voltunk - felelte nem olyan lelkesen, mint én.
- Igen, de azok nem alkalmi ruhák voltak, amiket vettünk! Holnapra különleges ruha kell, amit majd felveszünk, szóval ki kell csípni magunkat hozzá - kaptam magamra gyorsan valamit, és elvittem Vandát vásárolni. Este tízre értünk haza. Büszke voltam a szerzeményemre. A szekrényemre akasztottam fel, majd pizsamába bújva a paplan alá feküdtem, és elaludtam. Előtte persze elképzeltem, ahogy Erik öltönyben ül az asztalnál egy üveg bor társaságában. A mosolya az, ami leírhatatlanul tetszik, és azonnal megbabonáz a tekintetével. A meze meg nálam van, az illatával együtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése